Felkelve millió jókívánsággal teli üzenetek várnak, alig bírom olvasni a betűket ezen a napon. Csak ülök az ágyon fogom a telefont és legszívesebben falhoz vágnám, de nem teszem meg. Az érzések hirtelen törnek rám, régi képek és arcok akiket soha nem láthatok a jelenbe. Sose mosolyognak vissza rám és nem szólítanak. Szívem teljes egészében összeszorul, egyedül vagyok. Hiába gondolnak rám ezen a napon millióan. Zokon kéne vennem, hogy nem figyelnek rám és az érzéseimre, hogy fáj és fájni is fog mert ezen a napon minden erősebb és élénkebb. Tisztábban látom a múltat és érzelmeit. Ahogy a koporsóban fekszik, ahogy elszorítja a hiány, fájdalma a gyászoló tömeget és a részvét nyilvánítók sajnálata és tekintete ahogy belefúródik az ember tekintetébe.
Ha lehunyom a szemem ezen a napon mérföldekkel arrébb látom magam egy temetőben sok ismerős és ismeretlen ember között, s újra átélem a fuldokló lelkem szenvedését ahol arra vágyik, hogy valaki azt mondja, hogy nem valóság és hallhatom a hangját megint ahogy szólít, átölel azt mondja "Vigyázz magadra!". Ilyenkor a fejemben újra és újra hallom ahogy a nevem mondja, kis híján az őrületbe kerget, de bírom vagyis bírnom kell, hisz az idő nem állhat meg. Azt mondják idővel halványodik minden élmény. Hazugság. Legalábbis én így gondolom, ugyanúgy benned van és ugyanúgy elsírod magad ha eszedbe jut akár tíz év múlva is. Ahogy a régi képek és érzések újra és újra előtörnek és hiányozni kezd. Lehet nem annyira erősen, de a kedvedet teljesen elveszi arra a napra.
Kinyitom szemem és nem látok semmit, csak pislogok és a sós patak eláraszt mindent. Várok, várok, hogy elálljon és mozdulni tudjak. Összetörtem, de mégis felállok. Felállok, mert nem érti senki mennyire fáj és milyen az amikor te mosolyogsz kifelé a lelked meg üvölt: "Nem akarom, nem bírom tovább!".
Néha ha körbenézek egy emberekkel teli zsúfolt helyen, belül érzem mindenki fájdalmát amit takargat és mélyen a szívében rejteget. Ilyenkor valahonnan tudom, és súgja a belsőm, hogy az illető mit miért tesz. Van aki ilyenkor azonnal lenézi a másikat és nem tudja elfogadni a jelenjét, hát én más vagyok mint mindenki más. Én nem érzem magam tudatlannak vagy olyannak aki mindent tud, inkább csak ember vagyok aki a láthatatlant is megérzi, felfogja és elfogadja. Más vagyok és elfogadom és büszke vagyok rá. Érzékeny vagyok, túlságosan is és látszik rajtam nap mint nap. Sokan sebezhetőnek tartanak és kihasználnak, de mosolyogva tűrök tűrök amíg csak tudok. Néha kijön belőlem, néha nem, de nem akarok olyanná válni aki lenézi a másikat mert másképp öltözködik, vagy viselkedik mint ahogyan elvárják tőle.
Én én vagyok.Egy sebzett szívű és lelkű személy aki mindennél jobban arra vágyna, hogy egy olyan világban élhessen ahol mindenki elfogad és tisztel mindenkit. Szép álom ami sose valósulhat meg.
Orschek D. Norelia
2021.02.06.
Nagyon szép lett. Egyszerűen gyönyörű, de még is fájdalmas mert ez nem boldog érzelmet takar. Azonban még is ettől lesz a szöveg ami. Én érzem azt amit ebbe a szövegbe szőttél. És látom mit mondani akarsz még ha nem is társz elém képeket. Gyönyörű de még is mély vágyat és érzést takar. Szép lett.
VálaszTörlés