(a képet az instagram oldalon találtam)
Éjfél tájt járt az idő mikor kinn sétáltam az erdő szélén. A hold magasan járt és fényesen ragyogott, mellette a sok száz apró pici csillaggal. Néhol egy-egy felhő foszlány úszott a magasban. Csak a friss párás levegő és a növényeken megcsillanó esőcseppek árulkodtak a pár órája elsuhanó égverésnek. Szerettem a föld vizes illatát és ahogy az eső cseppek végigfutnak a kezemen ha a leveleket érintem. Csak ilyen esetekben lehettem önmagam ebben a kegyetlen világban, a természet legalább nem értet félre és nem bánt úgy mint az ember. A természet csak saját magát védi és családját amiért tisztelem és szeretem. Egészen felemelő érzés érezni ahogy a fák látszólag alig mozogva de élnek. Ez az élet teljesen más mint amit mi emberek megszoktunk. Csak zsákmányolunk, irigykedünk és bántunk, s pusztítjuk a környezetünket. Legalábbis már aki, én inkább segítek és élvezem az élményeket amiket ad. Az illatokat, az ehető növényeket, a fák és bokrok gyümölcseit és sorolhatnám.
Mikor épp lehajoltam megsimogatni egy alvó pitypangot hirtelen vörösbe ragyogott be az erdő pár pillanatra. Az égen megjelent valami ami a fák irányába zuhant. Alig tűnt el egy újabb villanás történt és ugyanarra felé zuhant bár ez kék színben látszott. Nem kellett sokat gondolkodom, azonnal bevetettem magam az erdő sűrűjébe. Lassan haladtam hallgatózva történik e valami. Nem tudtam mire számítsak, ha odaérek. A szél kissé megindult így a levelekről lecsúszkáló eső cseppek miatt átázott a ruhám ami miatt egyre lassabban tudtam haladni. Egyik bokor mögül léptem ki mikor egy őz rettegő tekintettel futott felém. Alig vett észre és csak nehezen állt meg előttem fél méterre és láttam a gyönyörű barna szemében, hogy valami nagy dolog történt. Általában meg szoktak ijedni az erdei lények tőlem, de ő csak a szemembe nézett bőgött egyet és elszaladt.
Ekkor mintha egy ló kétségbe esett nyerítése rázta meg az erdőt. Neki iramodtam a hang irányába ahogy haladtam előre egyre jobban láttam a két fényt. A kék fény mozgott míg a piros csak egy helyben pislákolt. hangtalanul közeledtem, hátha veszélyes lesz a helyzet.
Ahogy közelebb értem fáról fára egyre jobban kirajzolódott mi történt. Egy nagy fa tövében pislákolt a piros fény és valami szuszogó fájdalommal teli hangot hallottam. A kék fény egy gyönyörű fehér szárnyas lény szeméből áradt és testéből. A lélegzetem is megállt mikor megláttam a ló alakú szárnyas és szarvas lényt aki látszólag kétségbe esetten próbálja a piros fényt piszkálni.
Csoda szép élőlény, azonban a fájdalma amit az egész erdőt betöltötte vészjóslóan belemart a szívembe, így a látvány inkább mérhetetlenül szomorú lett. Közelebb lépkedtem és mikor megláttam a pislákoló piros fény gazdáját, a vér is megfagyott bennem. A kék szemű a szarvával bökdöste a másikat aki ugyanolyan volt mint ő csak erőtlenebb. Próbálta felkelteni, de csak megsebezte újra és újra amitől zaklatottan kezdett viselkedni. Mikor újra meg akarta bökni kirobbantam a bokrok mögül és kettejük közé kerültem. A szememből könny csordogált és úgy néztem bele a kék kristály szemébe, aki megijedt tőlem és a vállamba szúrta a szarvát.
Az ő fájdalma nagyobb volt az enyémnél és segíteni akartam, így hozzáértem a nyakához, hogy megpróbáljam megnyugtatni, de csattogtatta a fogát és üvöltve kihúzta szavát a vállamból és arrébb lépdelt. Földre rogytam és furcsálltam, hogy nem fáj a sebhely, csak az erőm szállt el és csupa vér lett a ruhám. Felnéztem rá és a meglepet kifejezése megijesztett. Hirtelen bizsergést éreztem a testemben és a csuklómon megjelent egy fonott piros csík legalább háromszor átfonva. A bőr fel izzott vörös fénnyel és a fekvő állat felé húzott valami láthatatlan erő ami végighúzott a földön.
Mivel ő is egy ló alakú élőlény vagyis egy egyszarvú. Egyenesen az orra elé kerültem és akkor vettem észre hogy a szarva vörösen izzott a szemével együtt. Ezen az éjszakán kapcsolódtunk össze örökre a társa hevessége miatt.
A szarvával irányította a kezem a testéhez és mikor hozzá értem éreztem hogy az energiám egy része átárad belé és begyógyulnak mindkettőnk sebei. Mikor az utolsó is begyógyult egy kristály szállt ki belőle és a tenyerem felett lebegett pár centivel. Magam sem tudom miért de mosolyogtam a kristályra és azt éreztem, hogy a lény átfogta a derekam gyengédebben és maga mellé húzott úgy hogy védelmezni tudjon. Közben csak a kristályt néztem aztán csak azt vettem észre hogy ő is azt nézi.
Pegazus oda csörtetett, dühösen nézett a földet kaparta és fújtatott, ránéztem és a fájdalom amit a szeretet ejtett sebet szívén hirtelen előtört, ahogy azt láttam a másikra nézett.
Vörösen felizzott védelmezőm szeme és egy morgással elkergette őt. Csak úgy repkedtek a sáros fű darabok ahogy vágtázva elrohant és felszállt a levegőbe. Szinte lelki szemeim előtt láttam ahogy a lelke sír és a kék apró fénypöttyök hullanak arra amerre járt.
Mágikus vére átjárta testem, és össze keveredett az enyémmel. Így képességei révén érezte vágyaimat és mindent ami velem kapcsolatos volt. Egy nagyobb vörös villanás után az unikornis eltűnt mellőlem és egy férfi jelent meg mellettem ugyanazzal a gyönyörű vörös csillogó szemekkel. Átölelt meg csókolta a nyakam és elöntött egy ismeretlen bizsergető érzés amit még sose éreztem. Észre se vettem hogy a kristály idő közben eltűnt. Mélyen a szemembe nézett az arcomhoz ért és megcsókolt. Meglepődtem, de jó érzés fogott el és viszonoztam a csókot. Hirtelen magához húzott és szorosan ölelt. Ott akkor és abban a pillanatban semmi sem érdekelt csak ő és hogy mindent megadjak neki amit csak kíván. Azon az éjszakán a sorsunk örökre összefonódott és eggyé váltunk és soha többé nem eresztettük el egymás lelkét, szívét és kezét.
A külvilág semmit nem látott azután az éjszaka után csak annyit milyen boldog vagyok nap mint nap vele hisz örökké velem maradt, többé soha nem voltam egyedül.
A szívünk kristályait együtt őrizzük azóta is szeretettel és sok törődéssel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése