Hétköznapi boszorkány

 Mielőtt még elkezdenéd olvasni a legújabb írásomat, muszáj megemlítenem jó pár dolgot vele kapcsolatban. Facebook-on benne vagyok egy igazán aktív írói csoportban a kezdetektől fogva. Nagyon is megragadott az ötlet amit az alapító szeretne. Nagyon sok a tehetséges író a hazánkban, de valahogy nem kerülnek szem elé. A boltok nem árulják az írásaikat a kiadók sorra visszadobják a kéziratokat és sorolhatnám. Persze én nem vagyok valami jó, de igyekszem. Iszonyú sok ötletem van és bevallom kegyetlenül nehezen jönnek olykor a szavak így sokszor meg vagyok lőve az írás kapcsán. Pályázatokra is csak azért nem sikerül jelentkezni mert képtelen vagyok tartani a határidőt így abból is rengeteg a befejezetlen írásom amit remélhetem szintén idén meg fog változni mert szeretnék minél hamarabb kitörni a magam köré gyűjtött sok munka kalitkájából.

Ezt a kis párbeszédet, az említett csoport egyik "pályázatára" írtam. A kevesek egyike amit időben be tudtam fejezni és beadni. Sajnos a történetet visszautasították azzal a szöveggel, hogy nem tetszik az ötlet és nem üti meg a nyelvi szintet amit elvárnak. Mindenesetre úgy döntöttem, hogy azért megosztom veletek. Jó olvasást!

Hétköznapi boszorkány

 - Igen, ez is kell bele, meg ez is, meg ez is. Sőt minden ami van.

Körbefordult néhányszor és különböző színű és méretű nem mindennapi dolgokat dobált bele az üstbe. Annyira elmerült a bájital készítésben, hogy észre se vette hogy figyelik. Amúgy is teljesen ideges volt és csak úgy szakadt a víz róla.

  - Aliz, hát te mi a jó édes gyökeret csinálsz? - higgadtan figyelte barátnőjét.

  - Ro... Rose... - a sírás fojtogatta és a hang hallatán megtermett. Megrázta a fejét, hogy összeszedettebbek nézzen ki és megfordult. - bajitalt természetesen.

Mosolygott idegesen, vörösre kisírt szemekkel. Látszott rajta, hogy mindjárt összeesik olyan remegés jött rá.

  - Értem. Aztán miket tettél bele? - lépett közelebb az üsthöz.

  - Mi... Mindenfélét.

  - Mindenből egy kicsit? - kíváncsiskodott.

Szólni nem szólt semmit csak bólintott a barátnője.

  - Ugye tudod hogy ez halálos kotyvalék lesz, szinte azonnali. Mi történt, hogy meg akarsz halni? - szegezte gyanakvó tekintetét Alizra.

  - Nem mondhatom el - sírta el magát.

  - Mondd csak nyugodtan hátha tudok segíteni.

  - Ezen nem lehet, már hónapok óta tart így is úgyis meghalok.

  - Nincs olyan dolog amit ne lehetne megbeszélni.

  - Hagyj hadd igyak ebből.

  - Nem. - mondta határozottan. - mondd el mi bánt.

  - Megcsaltam akit a legjobban szeretek és ezzel mást is bántottam.

  - Világos hogy a férjed az egyik de ki a másik?

Összeszorította száját és sírni kezdett miközben barátnője szemébe nézett.

  - Na mondd már meg. - unszolta

Megrázta a fejét.

  - Nem tudok segíteni ha nem mondod el!

  - Velem csalt meg a férjed. - bökte ki hirtelen.

Idegzuhanyként hatott Rosera a hirtelen vallomás. Vett egy nagy levegőt, lehajtotta fejét és végig pörgette azokat a gyanús viselkedésű jeleneteket amiket egy jó ideje átélt. Szerette a párját és a barátnőjét is, de a keserűség érzése nagyobbnak bizonyul. Sóhajtott egyet aztán megszólalt.

  - Nem csodálom, hogy kiborultál. Biztos jó sokat hazudott neked. - pörögtek az agytekervényei. - Már értem miért voltál annyira feldobva. Meg amit régebben mondtál hogy teljesen bele zúgtál...

  - nem akartalak megbántani én is csak nemrég jöttem rá ki is valójában...

  - Megértem, bár fájdalmas. Szereted még így is?

  - Annyira sajnálom. - sírta el jobban magát.

  - Ezért ne dobd el az életed. Van ennek más módja is.

  - Mire gondolsz? - gyanakodva nézett Rosera.

Azonnal nekiállt keresgélni az üvegcséi között és amikor megtalálta amit keresett észrevétlenül eltette a zsebébe és Alizra nézett.

  - Kérsz egy teát? A mellett mindent megbeszélhetnénk. Ha akarod. - mutatott színpadiasan a boszikonyha kijárata felé.

  - Gondolom szeretnéd hallani az egész történetet.

  - Úgy bizony - bólogatott.

Kisétáltak és elhelyezkedtek a nappaliban. Rose feltette a teavizet készített egy fém tálcára három csészét, cukrot és tea filtereket. Két pohár aljára tett egy-egy száradt zsálya virágot a harmadikba meg levendulát és kamillát. Aztán elővette a kis fiolát és csepegtetett kettő-kettő cseppet a két egyformára elkészített csészébe..

Miután felforrt a víz hőtartós kancsóba tette és a tálca közepére rakta és elindult a nappali fele.

  - Három csésze?

  - Persze hiszen Krisz is nemsokára hazaér. Szolgáld ki magad aztán hallgatlak.

Amint kitöltötte a vizet és belemártott egy filtert a vízbe, tett bele kevés cukrot már nyílt is a bejárati ajtó és üvöltve berobbant az említett személy..

  - Rose!

  - Gyere igyál egy kis teát velünk. Whiskey-t is hozok neked bele.

  - Gyanús vagy te nekem. - gyanakvó hangja amint beért a nappaliban azonnal elhalkult.

  - Ne ácsorogj annyit ülj le és hozom a whiskey-t hozzá.

Maga elé tette a maga csészéjét és ki sietett a konyhába. Amint hallótávolságon kívül volt már hallotta is a férje hangját ahogy barátnőjét kérdőre vonja. Nappaliba lepve a szeme sarkából látta ahogy férje másodpercek alatt kibontakozik egy vigasztalónak tűnő ölelésből.

Hétköznapi dolgokról kezdtek el beszélgetni közben kortyolgattam a teájukat.

  - Nos most aztán igazán elmondhatod Aliz, mi is volt a probléma pontosan.

  - Hát... - lehajtotta fejét elszégyellve magát. - Terhes vagyok...

Rose ledöbbent és azonnal tudta kitől van a gyerek. Belülről kitörőben volt egy dühroham de tartotta magát és figyelte hogy viselkedik a pár.

Krisz meglepődve nézett hol a meg megremegő kezére hol a mellette ülőre vagy a feleségére.

Aliz elsírta magát és bocsánatkérő szemeivel nézett a férfira és utána Rosera.

  - Legyetek boldogok - suttogta maga elé aztán hátat fordított nekik.

Abban a pillanatban két pukkanást követően a csészék csörömpölve összetörtek a padlón és eszeveszett vinnyogás és csivitelés töltötte be a teret. Megfordult és a szeméből most ki lehetett olvasni a keserű haragot és bántottságot, ahogy nézett a két hófehér bagolyra akik a kanapén óbégattak, azonnal síri csönd lett.

  - Így nézzetek legközelebb madárnak! - kelt ki magából az amit eddig visszafojtott. Legyintett a kezével és a terasz ajtó kicsapódott. - Takarodjatok a házamból!

 vége... 

 Nos ha esetleg tetszett, szívesen várom kommentben a véleményed, mint bármely íráshoz ami a blogon megtalálható! 

Orschek D. Norelia

2021.01.18.