A választás szabadsága

 Minden napos filmdrámát, hoztam nektek. Az ilyen dolgokat csak az értheti a való életben akik a színfalak mögé tud nézni. Nagyon reménykedek benne, hogy egyre több olyan ember van aki gyakrabban néz az ember jelleme mögé mint, hogy elítélje a másikat úgy hogy nem tudja mit miért úgy csinál ahogy csinál.

Én egy olyan személy vagyok aki talán túl gyakran is nézi az ilyesmit mint kellene. Így végtelenül szinte minden alkalommal ráhibázok a valóságra. mondok is egy egyszerű meglátást ezzel kapcsolatban. Vannak olyan emberek akik hamar elítélik a másik személyt mert úgy reagál egyes dolgokra ahogyan nem várnánk. Tegyük fel, hogy van egy személy az életünkben aki elveszít valakit akit nagyon szeretett. Legyen az bármilyen hozzátartozója. A filmben a főhősünk is hasonló tragédiát él át úgy megjegyzem ide.

Szóval azt feltételeznénk az illetőről aki az ismerősünk, hogy teljesen összeroppan és érzelmileg kikészíti a dolog. Ám így is van, de mi aki kívülről nézzük egyáltalán nem így látjuk. A felszínes ember aki nem nézi a hátteret az összezavarodik és vagy nem törődik vele és magában tartja ami ilyen esetben megfelelő, vagy mindenkinek elmondja az álláspontját és hüledezik, hogy nem érti miért nem úgy viselkedik ahogy ő elvárná a másiktól, vagy tapintatosan rákérdez és nem másokkal beszéli meg a dolgot, hanem az illetővel. Azonban van egy negyedik megoldás is ezzel kapcsolatban, normálisan viselkedünk és beszélgetünk.

Elárulok egy nagy titkot. Ha úgy élünk hogy a legkevesebb embert bántunk meg a hülye viselkedésünkkel sokkal több barátunk lesz és jobban érezzük majd magunkat mintha kétszínűsködnénk mindenkivel akivel csak találkozunk. Azonban én úgy vagyok vele, hogy mindennek megvan a háttér sztorija amit igazán érdekes lehet. Nem minden esetben maga a történet érdekes mert manapság már elég sokat hallhat, láthat az ember. Inkább az az érdekes ahogyan kiderítjük útközben. Ebben az esetben olyan barátokat szerezhetsz akik tűzbe mennének érted.

Ez a történet amit hoztam most nektek egy igazán nagyon megható két szerelmi történet keresztezésével lett teljes. Íme az előzetes:

Nem is kell, hogy mást írjak a filmről szinte magáért beszél. Azonban meg kell említenem, hogy két része van a filmnek.  Mindenképpen ajánlani tudom mindazoknak akik valamelyest félnek valamit elmondani más embernek.
A film 2009-ben jelent meg, legalábbis a második része.

Orschek D. Norelia
2021.01.19.

Hétköznapi boszorkány

 Mielőtt még elkezdenéd olvasni a legújabb írásomat, muszáj megemlítenem jó pár dolgot vele kapcsolatban. Facebook-on benne vagyok egy igazán aktív írói csoportban a kezdetektől fogva. Nagyon is megragadott az ötlet amit az alapító szeretne. Nagyon sok a tehetséges író a hazánkban, de valahogy nem kerülnek szem elé. A boltok nem árulják az írásaikat a kiadók sorra visszadobják a kéziratokat és sorolhatnám. Persze én nem vagyok valami jó, de igyekszem. Iszonyú sok ötletem van és bevallom kegyetlenül nehezen jönnek olykor a szavak így sokszor meg vagyok lőve az írás kapcsán. Pályázatokra is csak azért nem sikerül jelentkezni mert képtelen vagyok tartani a határidőt így abból is rengeteg a befejezetlen írásom amit remélhetem szintén idén meg fog változni mert szeretnék minél hamarabb kitörni a magam köré gyűjtött sok munka kalitkájából.

Ezt a kis párbeszédet, az említett csoport egyik "pályázatára" írtam. A kevesek egyike amit időben be tudtam fejezni és beadni. Sajnos a történetet visszautasították azzal a szöveggel, hogy nem tetszik az ötlet és nem üti meg a nyelvi szintet amit elvárnak. Mindenesetre úgy döntöttem, hogy azért megosztom veletek. Jó olvasást!

Hétköznapi boszorkány

 - Igen, ez is kell bele, meg ez is, meg ez is. Sőt minden ami van.

Körbefordult néhányszor és különböző színű és méretű nem mindennapi dolgokat dobált bele az üstbe. Annyira elmerült a bájital készítésben, hogy észre se vette hogy figyelik. Amúgy is teljesen ideges volt és csak úgy szakadt a víz róla.

  - Aliz, hát te mi a jó édes gyökeret csinálsz? - higgadtan figyelte barátnőjét.

  - Ro... Rose... - a sírás fojtogatta és a hang hallatán megtermett. Megrázta a fejét, hogy összeszedettebbek nézzen ki és megfordult. - bajitalt természetesen.

Mosolygott idegesen, vörösre kisírt szemekkel. Látszott rajta, hogy mindjárt összeesik olyan remegés jött rá.

  - Értem. Aztán miket tettél bele? - lépett közelebb az üsthöz.

  - Mi... Mindenfélét.

  - Mindenből egy kicsit? - kíváncsiskodott.

Szólni nem szólt semmit csak bólintott a barátnője.

  - Ugye tudod hogy ez halálos kotyvalék lesz, szinte azonnali. Mi történt, hogy meg akarsz halni? - szegezte gyanakvó tekintetét Alizra.

  - Nem mondhatom el - sírta el magát.

  - Mondd csak nyugodtan hátha tudok segíteni.

  - Ezen nem lehet, már hónapok óta tart így is úgyis meghalok.

  - Nincs olyan dolog amit ne lehetne megbeszélni.

  - Hagyj hadd igyak ebből.

  - Nem. - mondta határozottan. - mondd el mi bánt.

  - Megcsaltam akit a legjobban szeretek és ezzel mást is bántottam.

  - Világos hogy a férjed az egyik de ki a másik?

Összeszorította száját és sírni kezdett miközben barátnője szemébe nézett.

  - Na mondd már meg. - unszolta

Megrázta a fejét.

  - Nem tudok segíteni ha nem mondod el!

  - Velem csalt meg a férjed. - bökte ki hirtelen.

Idegzuhanyként hatott Rosera a hirtelen vallomás. Vett egy nagy levegőt, lehajtotta fejét és végig pörgette azokat a gyanús viselkedésű jeleneteket amiket egy jó ideje átélt. Szerette a párját és a barátnőjét is, de a keserűség érzése nagyobbnak bizonyul. Sóhajtott egyet aztán megszólalt.

  - Nem csodálom, hogy kiborultál. Biztos jó sokat hazudott neked. - pörögtek az agytekervényei. - Már értem miért voltál annyira feldobva. Meg amit régebben mondtál hogy teljesen bele zúgtál...

  - nem akartalak megbántani én is csak nemrég jöttem rá ki is valójában...

  - Megértem, bár fájdalmas. Szereted még így is?

  - Annyira sajnálom. - sírta el jobban magát.

  - Ezért ne dobd el az életed. Van ennek más módja is.

  - Mire gondolsz? - gyanakodva nézett Rosera.

Azonnal nekiállt keresgélni az üvegcséi között és amikor megtalálta amit keresett észrevétlenül eltette a zsebébe és Alizra nézett.

  - Kérsz egy teát? A mellett mindent megbeszélhetnénk. Ha akarod. - mutatott színpadiasan a boszikonyha kijárata felé.

  - Gondolom szeretnéd hallani az egész történetet.

  - Úgy bizony - bólogatott.

Kisétáltak és elhelyezkedtek a nappaliban. Rose feltette a teavizet készített egy fém tálcára három csészét, cukrot és tea filtereket. Két pohár aljára tett egy-egy száradt zsálya virágot a harmadikba meg levendulát és kamillát. Aztán elővette a kis fiolát és csepegtetett kettő-kettő cseppet a két egyformára elkészített csészébe..

Miután felforrt a víz hőtartós kancsóba tette és a tálca közepére rakta és elindult a nappali fele.

  - Három csésze?

  - Persze hiszen Krisz is nemsokára hazaér. Szolgáld ki magad aztán hallgatlak.

Amint kitöltötte a vizet és belemártott egy filtert a vízbe, tett bele kevés cukrot már nyílt is a bejárati ajtó és üvöltve berobbant az említett személy..

  - Rose!

  - Gyere igyál egy kis teát velünk. Whiskey-t is hozok neked bele.

  - Gyanús vagy te nekem. - gyanakvó hangja amint beért a nappaliban azonnal elhalkult.

  - Ne ácsorogj annyit ülj le és hozom a whiskey-t hozzá.

Maga elé tette a maga csészéjét és ki sietett a konyhába. Amint hallótávolságon kívül volt már hallotta is a férje hangját ahogy barátnőjét kérdőre vonja. Nappaliba lepve a szeme sarkából látta ahogy férje másodpercek alatt kibontakozik egy vigasztalónak tűnő ölelésből.

Hétköznapi dolgokról kezdtek el beszélgetni közben kortyolgattam a teájukat.

  - Nos most aztán igazán elmondhatod Aliz, mi is volt a probléma pontosan.

  - Hát... - lehajtotta fejét elszégyellve magát. - Terhes vagyok...

Rose ledöbbent és azonnal tudta kitől van a gyerek. Belülről kitörőben volt egy dühroham de tartotta magát és figyelte hogy viselkedik a pár.

Krisz meglepődve nézett hol a meg megremegő kezére hol a mellette ülőre vagy a feleségére.

Aliz elsírta magát és bocsánatkérő szemeivel nézett a férfira és utána Rosera.

  - Legyetek boldogok - suttogta maga elé aztán hátat fordított nekik.

Abban a pillanatban két pukkanást követően a csészék csörömpölve összetörtek a padlón és eszeveszett vinnyogás és csivitelés töltötte be a teret. Megfordult és a szeméből most ki lehetett olvasni a keserű haragot és bántottságot, ahogy nézett a két hófehér bagolyra akik a kanapén óbégattak, azonnal síri csönd lett.

  - Így nézzetek legközelebb madárnak! - kelt ki magából az amit eddig visszafojtott. Legyintett a kezével és a terasz ajtó kicsapódott. - Takarodjatok a házamból!

 vége... 

 Nos ha esetleg tetszett, szívesen várom kommentben a véleményed, mint bármely íráshoz ami a blogon megtalálható! 

Orschek D. Norelia

2021.01.18.

Szerdai gyerek

 Hirtelen felindulásból néztem meg ezt a filmet, csak úgy rábukkantam. Hozzá teszem nem szoktam magyar filmeket nézni. Bár attól még a kötelezőket mint az "üveg tigris" láttam, nem is ez a lényeg. Az elején észre se vettem, hogy a szülő országom egyik legérdekesebb filmje ugrott az ölembe. Témájában is egyedinek minősült és a felvétel is egyedi. Van benne valami amitől igazán magyar film. Ezt nagyon nehéz elmagyarázni, de ha talán sikerül bárkinek is megnéznie talán rájön arra mit is akarok ezzel mondani. Nos nézzünk is meg belőle egy előzetest.

Az előzetesből kiderül néhány dolog, hogy a főszereplőnk egy fiatal lány és van egy kisfiú az életében. Nagyon szegényen éldegél és hát nem beszél valami illedelmesen. Nos ez volt az amire tette az í-re a pontot hogy biztos voltam már benne, hogy ez bizony egy magyar film.

Igen szépen szemlélteti a még ma is fennálló problémákat országunkban. Ugyanis ha nem is mindenki de sokan még mindig nagyon régi házakban él amit már régen fel kellene újítani. Ez az egyik dolog, a másik viszont egy sokkal összetettebb, kiderül ugyanis a lányról, hogy nem ismeri a szüleit és világ életében az anyukájára várt egy intézetben ahova szinte nap mint nap visszalátogat, hogy láthassa a kisfiút aki a saját fia. Azért küzd a mindennapjaiban önmaga és a környezete ellen, hogy végre megkaphassa a felügyeleti jogot. Elkövet néhány dolgot és össze is törik kicsit. A lehetőségeket azonban megkapja váratlan fordulatok által.
Igazán tanulságos és fájdalmas egy film. Ajánlatos legalább egyszer megnézni.

Orschek D. Norelia
2021.01.15.

Névnapi érzelmek

 Felkelve millió jókívánsággal teli üzenetek várnak, alig bírom olvasni a betűket ezen a napon. Csak ülök az ágyon fogom a telefont és legszívesebben falhoz vágnám, de nem teszem meg. Az érzések hirtelen törnek rám, régi képek és arcok akiket soha nem láthatok a jelenbe. Sose mosolyognak vissza rám és nem szólítanak. Szívem teljes egészében összeszorul, egyedül vagyok. Hiába gondolnak rám ezen a napon millióan. Zokon kéne vennem, hogy nem figyelnek rám és az érzéseimre, hogy fáj és fájni is fog mert ezen a napon minden erősebb és élénkebb. Tisztábban látom a múltat és érzelmeit. Ahogy a koporsóban fekszik, ahogy elszorítja a hiány, fájdalma a gyászoló tömeget és a részvét nyilvánítók sajnálata és tekintete ahogy belefúródik az ember tekintetébe.
Ha lehunyom a szemem ezen a napon mérföldekkel arrébb látom magam egy temetőben sok ismerős és ismeretlen ember között, s újra átélem a fuldokló lelkem szenvedését ahol arra vágyik, hogy valaki azt mondja, hogy nem valóság és hallhatom a hangját megint ahogy szólít, átölel azt mondja "Vigyázz magadra!". Ilyenkor a fejemben újra és újra hallom ahogy a nevem mondja, kis híján az őrületbe kerget, de bírom vagyis bírnom kell, hisz az idő nem állhat meg. Azt mondják idővel halványodik minden élmény. Hazugság. Legalábbis én így gondolom, ugyanúgy benned van és ugyanúgy elsírod magad ha eszedbe jut akár tíz év múlva is. Ahogy a régi képek és érzések újra és újra előtörnek és hiányozni kezd. Lehet nem annyira erősen, de a kedvedet teljesen elveszi arra a napra.
Kinyitom szemem és nem látok semmit, csak pislogok és a sós patak eláraszt mindent. Várok, várok, hogy elálljon és mozdulni tudjak. Összetörtem, de mégis felállok. Felállok, mert nem érti senki mennyire fáj és milyen az amikor te mosolyogsz kifelé a lelked meg üvölt: "Nem akarom, nem bírom tovább!".
Néha ha körbenézek egy emberekkel teli zsúfolt helyen, belül érzem mindenki fájdalmát amit takargat és mélyen a szívében rejteget. Ilyenkor valahonnan tudom, és súgja a belsőm, hogy az illető mit miért tesz. Van aki ilyenkor azonnal lenézi a másikat és nem tudja elfogadni a jelenjét, hát én más vagyok mint mindenki más. Én nem érzem magam tudatlannak vagy olyannak aki mindent tud, inkább csak ember vagyok aki a láthatatlant is megérzi, felfogja és elfogadja. Más vagyok és elfogadom és büszke vagyok rá. Érzékeny vagyok, túlságosan is és látszik rajtam nap mint nap. Sokan sebezhetőnek tartanak és kihasználnak, de mosolyogva tűrök tűrök amíg csak tudok. Néha kijön belőlem, néha nem, de nem akarok olyanná válni aki lenézi a másikat mert másképp öltözködik, vagy viselkedik mint ahogyan elvárják tőle.

Én én vagyok.Egy sebzett szívű és lelkű személy aki mindennél jobban arra vágyna, hogy egy olyan világban élhessen ahol mindenki elfogad és tisztel mindenkit. Szép álom ami sose valósulhat meg.

Orschek D. Norelia
2021.02.06.